Kar. Sem sóhajtásod, sem imád

Nem költi fel Hades örök,

Mindent eltemető öléből atyádat.

Ám mértéktelenné teszi a fájdalom

Mértékét nem szünő keserved,

Mig bánatodra nem ad semmi enyhületet.

Miért vágyódol szenvedésért?

Elektra. Esztelen az, ki feledni

Tudja megölt szülei nyomorú halálát.

Szivem a bús, panaszos dalu,

Egyre Ityst, csak Ityst sirató

Félénk csalogányt,17) Zeus követét szereti.

Te vagy istennőm nekem, oh Niobe, szenvedő anya,18)

Ki szikla sirfalak közt

Ah! egyre sirsz még.