A magyar könyvkereskedelem kezdete. Az első könyvkereskedők Budán, Felsőmagyarországon és Erdélyben. (1484–1525.)

Hazánkban Mátyás király idejében Budán, a könyvnyomtatás behozatalával tüntek fel az első könyvkereskedők, kik egyszersmind könyvkiadók is voltak. Kiadói működésük leginkább vallástani, iskolai és történeti könyvekre szorítkozott. Minthogy azonban első nyomdánk rövid fennállás után megszünt s újabb nyomda 1534-ig nem alapíttatott, kiadványaikat külföldön, többnyire Velencében, Nürnbergben és Bécsben nyomatták.

Az első budai könyvkereskedők időszaki sorrendben a következők voltak:

Feger Tibold (1484–1494). Első kiadványa az esztergomi breviarium volt, melyet Mihály, milkói püspök megbizása folytán 1484-ben adott ki. Ezenkívül még 4 kiadványa ismeretes. A legértékesebb ezek közül Turóczi János krónikája; megjelent 1488-ban.

Ruem György (1490–1493). Kornisz Benedek drivasztumi püspök és nagyváradi kanonok meghivására Németországból jött Budára.

Paep (Pap) János (1498–1515). Egyike volt a legtevékenyebb budai könyvkereskedőknek. Hét kiadvány – misekönyvek és ehhez hasonlók – látott működése alatt napvilágot, melyek csinosan és ízlésesen vannak kiállítva. Ismerjük 1509-ből keltezett végrendeletét, melyből az látszik, hogy leginkább velencei könyvnyomtatókkal állott összeköttetésben, mert három ottani könyvnyomtatót: Giunta Lukács Antalt, Lichtenstein Pétert és Frankfurter Miklóst említi mint hitelezőit. De felemlíti Alantszee Lénárd és Schreiringer Márton bécsi könyvkiadókat is, kiknek könyvekért tartozott. Valószínű, hogy még 1509-ben elhunyt, mert ez év december 10-én özvegye a végrendeletet láttamoztatta a budai tanács által. Adataink szerint üzlete 1515-ig állott fenn.

Kaym Orbán (1503–1519). Kiadványainak nagy része -62- tankönyvekből állott, ami azt mutatja, hogy hazánk akkori középiskolai tanítása már olyan fejlett volt, hogy érdemesnek mutatkozott tankönyvek kiadásával foglalkozni. S bizonyára több hasznot is hajtottak, mint a költséges új misekönyvek és breviariumok.

Várdai István (1511). A budai könyvkereskedők sorában az egyedüli, ki születésére nézve magyar volt. Könyvkereskedését azonban vajmi csekély sikerrel alapíthatta, mert mindössze csak egy kiadványa ismeretes 1511-ből és azontúl neve többé nem fordul elő.

Nagybányai Heckel István (1512–1514). Emlékét négy kiadványa tartotta fönn.

Schaller Jakab (1512–1515). Előbbivel egy időben lépett fel és ugyancsak négy kiadványa volt.

Murariusz Antal (1513). Ez évben kezde meg működését s valószínű, hogy tovább nem is folytatta. Egy kiadványa volt.

Milcher Mátyás (1514). Szintén csak egy évig volt budai könyvkereskedő és emlékét egy kiadvány őrzi.

Kaym Orbán örökösei (1520). Kaym Orbán 1519–1520 között elhalálozván, örökösei a könyvkereskedést 1520-ban folytatták, de úgy látszik, nagyon rövid ideig. Költségükön egy kiadványt adtak ki.

Sessardiai (Szegszárdi?) Lénárd (1523). Csak ez évben gyakorolta a könyvkereskedést s nevét csupán egy kiadványáról ismerjük.

Gryneusz György (1524). Németországból jött Budára és Luther vallását dicsőitő könyvek árusításával foglalkozott. Róla sokáig azt tartották, hogy II. Lajos király 1524-iki törvénycikke értelmében az új hit terjesztése miatt könyveivel együtt máglyán elégettetett. Ezt a balhiedelmet azonban Fraknói Vilmos «Mária magyar királyné állása a reformáció irányában» című akadémiai értekezésében hiteles adatok alapján megcáfolja és világosan kimutatja, hogy Gryneusszal ez meg nem történt.

Prischwitz Mihály (1524–1525). Gryneusz Györggyel egy időben alapította könyvkereskedését, azonban nálánál valamivel szerencsésebb volt, mert könyvkereskedését Budán 1525-ig zavartalanul folytathatta és három kiadványa is volt.

A budai könyvkereskedők működése azonban csak 1525-ig tartott, mert 1526-ban a mohácsi vész és az arra -63- bekövetkezett török uralom mindennek véget vetett. Buda is a törökök birtokába jutván, megszünt Magyarország fővárosa lenni s így az ottani könyvkereskedelem teljesen lehetetlenné vált s majdnem két évszázadon át szünetelt.

E korszakban Felsőmagyarországon és Erdélyben is voltak könyvkereskedők. Igy Kassán már 1493-ban volt könyvkereskedő. Reh Henrih (puchfürer), ki az ez időbeli városi jegyzőkönyvek szerint az említett évben tilalmat tett Prewsz János javaira és könyveire. Prewsz János adósságát 1495-ben Szeidel István, Kassa város jegyzője kifizette s így valószínűleg magához váltotta a könyveket is.

Egy Márk nevű könyvkereskedő volt 1529-ben Eperjesen, Johannesz bibliopola (puchfürer) 1506-ban Nagyszebenben, ki 1522-ben Segesvárott is megfordult.

Ezek voltak a magyar könyvkereskedelem első úttörői.