E karácsonynak, e szent mának –

Árnyában pihenek a fának.

Egy távoli harang zenéje

Visszaringat egy régi éjbe.

Falumban is egy régi gyermek

Egy ily estén szőtt annyi tervet.

Mig a kis templom tornya kongott,

Majd fölvetettek ott a gondok.

Nem áhitoztam többre, másra:

Én legyek e kor Messiása.

Hisz falum is oly pici; pásztor,

Barom, s ól is van, mint akárhol.

Még falum neve is kisértett,

Hogy szép és bús jövőt reméljek.

De hajh, ritkák a Messiások!

Valami bennem is hibás volt…

Betfalván ugyan születhettem,

De nem születtem Betlehemben.

Babér meg tüske nem sajátom,

De van helyette kis családom.

Igy én is, mint megannyi polgár,

Elélek, mig erőm kiszolgál.

Azután-aztán, túl a rácson,

Már mindegy bármi sors, karácsony.

Jó is, hogy ott e szent zugás csak

Egyként szól Messiásnak, s másnak! –