A réti tájon át a szender,

Mint balzsamkertek szaga fú.

A fák közt fátylat húzva leng el.

Álomba lankad a falu.

Feketén ing egy árva tar galy.

Szivem is csupa könny s magány.

Fent felleghabon biztos karral,

A halál evez csonakán – – –