Halott költők porából olykor

Nagy kelyhü vírágok kinőnek.

Rég elfelejtett siri hantok

Megérzik szelét szebb időknek.

Könyvtárszobák hűs, dohos éjén

Nap gyúl cikázó sugarakból.

Egy könyv kitárul és a sok rim

Tüzet csillogtat, mint aranybor.

Szét a világba, friss erővel,

Kiszáll a nemes, ritka mámor.

Szomjan sovárgó szivek isznak

A tiszta kéjek italából.

Mindenki sejti: csoda titkok

Mélysége fölött lép a lába – –

S éjfélkor egy bús, glóriás fej

Benéz egy fehér lányszobába.