Pállott szag. Zsongás. Uri nők, inaskák – –

S elől fehéren ott feszül a vászon,

Hogy rajta mindjárt fény meg árny cikázzon.

… Bizony finomnak nem finom mulatság!

S bizony nem élet, s nem is mély müvészet.

De kell e játék az elállt agyaknak.

Sok lankadt vágyra megint szárnyat aggat,

Hogy célra törni legyen mind-merészebb.

Akik előtt, hajh, mindig ott az árok,

S csak vágyni tudunk rózsás ligetekbe: –

Itt bájol alkony, őszi táj epedve,

S pompát is látunk, uri proletárok!

A hogy a filmek fonalán fonódik:

Vagyunk királyok, bölcsek, vig csavargók.

Életünk sokszor Tiszánál kanyargóbb.

Egy perc az égbe, más a földre lódit.

S ha már letörtünk, lábunk csupa por, szenny,

Tikkadtan csak egy korty után dadog szánk: –

A vászonról – a kelyhet nyujtva – hozzánk

Halkan leszáll a hüs-jó Henny Porten.