VI.

Azt meg kell adni a generálisnak, hogy ő kitünő katonai talentum. Mindenben a legnagyobb hadvezéreket választá mintaképül.

Legelőször a nagy Napoleontól megtanulta azt, a mivel az egyptomi hadjáratban katonáit megvigasztalta, kik zugolódtak, hogy sokat éheznek, nincs prófuntnál egyebük: Avec du pain et du fer, on peut aller a Chine. (Kenyérrel és vassal el lehet menni Chináig.) Ő még annyival tökéletesítette Napoleon elvét, hogy kenyeret sem adott a katonáinak. Főelve volt, hogy a jó katonának legelső próbaköve, hogy mennyit tud koplalni. A melyik jobban kiállja, azé a diadal. Így győzték le a rómaiak Probus alatt a persákat.

Másik jelmondását Epaminondastól kölcsönzé: «Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel.» A mi csapatunk közt osztatta ki azokat az ócska puskákat, a mik csak kétszáz lépésre hordanak, hogy ne távolból lövöldözzünk, hanem közelből.

Harmadik hadvezéri jelszavát a vitéz Cromwelltől öröklé, ki azt mondá katonáinak: «Legyen jó lelkiismeretünk, s tartsuk szárazon a puskaporunkat.» S mivelhogy: «qui bene dormit, habet bonam conscientiam» (a ki jól alszik, annak jó lelkiismerete van), ő rendesen délig szokott aludni.

Csapatjai szervezésében dicső szent István királyunkat követte, kinek elve szerint: «regnum unius linguae non potest esse forte» (az egynyelvű birodalom nem lehet erős). Annál fogva a mi csapatunkban az egész világ népgyűjteménye képviselve volt. Voltunk ottan magyarok, csehek, oroszok, oláhok, törökök, olaszok, angolok és spanyolok, a kik mind nem értettük egymást, mindig farkasszemet néztünk egymással, minélfogva aztán mindennapi jelszavául választá generálisunk a nagy Julius Cæsar azon mondását, melylyel ő a farsalusi ütközet előtt veteránjait föllelkesíté: «miles, faciem feri» (katona, csak a pofát vágd), mert annyi pofonvágást, mint a mennyi szervezkedésünk közben kiosztatott, s a mi azután ugyanannyi párbajjal egyenlíttetett ki, nem hiszem, hogy a farsalusi ütközetben registráltak volna.

De a mellett Montecuculi emlékezetes jelszaváról sem feledkezett meg generálisunk, a kinek elve szerint minden hadjáratban három dolog kivántatik meg: pénz, pénz és pénz; s annálfogva minden nap sürgette a főhadi intendanst pénzért, s a mit kapott tőle, azt megtartotta, nehogy elfogyjon, ha közöttünk kiosztja, a mi bölcs előrelátásból történt. Maig is bent van a gázsim nála.

Hannibaltól eltanulta, hogyan kell járhatlan hegyeken keresztül hatolni lovassággal, hogy ember és ló kidőljön a fáradtságtól, s Fabius Cunctatortól megtanulta, hogyan kell az ellenség előtt mozdulatlanul megállni és nem menni át a támadásba.

És végül a világhírű Nagy Péter czárnak azon mondását tartá szeme előtt, hogy: «addig ver engemet ez az én öcsém XII. Károly, a míg eltanulom tőle a visszaverést». Ő is azt tartotta, hogy elébb systematice meg kell bennünket egynéhányszor veretni, hogy beletanuljunk az ellenség megverésébe.

Imádta is őt az egész ezrede!