XV.

Az elpusztult Closerie des Lilas-ban azalatt, míg a torkomat fojtogatták, két nagyszerű gondolatom támadt.

Azt már több orvostól hallottam, hogy ilyenkor vannak az embernek a legszebb gondolatai; kár, hogy nem szállhat le azokat leirni.

Az egyik gondolatom az volt, hogy a magyar nevet megismertetem a párisiakkal. Tudják meg, hogy mi kik vagyunk!

Összetoborzom a Párisban lakó magyarokat, vannak itt elegen. Azokból alakítok egy önálló szabad csapatot s csodadolgokat fogok elkövetni.

A másik gondolatomat… majd elmondom, ha Olympiához visszatérek.

Épen jó időben érkeztem a bűbájos hölgyhöz. Káromkodott, mint a jégeső. Szidta a főparancsnokot, a miért azt a rendeletet adta ki, hogy huszonnégy óra alatt Párist mind azok a hölgyek elhagyják, a kiknek valami foglalatosságuk, vagy családjuk nincsen a városban.

Ez vandalismus!

S ez valóban megtörtént.

Én láttam, a midőn a kegyetlen zsarnok kormányzó negyvenezer hölgyet kitolonczoztatott szuronyok közé fogatva Párisból. Láttam a boulevardot a milyen széles, megtelve battallionokkal, miknél napernyő volt a zászló, chignon és baschlik a fejeken, tollas kalap, repülő fátyol, selyem ruhás hadoszlopok; szeretetreméltó ellenséges tábor.

– Asszonyom, mondám e látványra Olympiának, legyen ön nemének megmentője. Miért űzik ki e hölgyeket Párisból? Azért, mert nők. Csináljon ön belőlük férfiakat. Alakítson amazon-csapatot.

– Felséges gondolat! szólt Olympia, s örömében megölelt és megcsókolt ezért a szóért. Amazon-csapatot fogok állítani.

S még aznap kitűzte a toborzó zászlót hôtelje fölé, s estig száz főre szaporodott az amazon-csapat. Mivelhogy sok szeretetreméltó hölgy van Párisban, a kinek lova ugyan van, de családja vagy foglalatossága nincs, azok e mentő gondolat által meg lettek szabadítva. A kegyetlen kormányzó csak a gyalogjáró hölgyeket tilthatta ki a városból; a lovasság megmenekült. Ők egy cavallerie svadronban egyesültek.

Ah! mi bűbájos látvány volt ez! Száz deli amazon, ki huszárnak, ki dzsidásnak öltözve; valamennyinek vezére a délczeg Olympia, ezüst pikkelypánczél mellvérttel, à la Semiramis!

Megenni való svadron!

Az igaz, hogy egy hónap mulva meg is ettük felét, t. i. lovaikat.

És most megyek eszmém másik felét létesíteni. Összetoborzom a magyar fiukat.

És majd azután, mikor az én hősnőm a csatában ép oly fényes nevet vívott ki magának csapatja élén, mint én a magam csapatja élén, s mikor végre a kivívott diadal után összetalálkozunk a Mars-mezőn s én megkoszoruzom őtet, ő megkoszoruz engem!… No, sok rongyos poéta, gondolj ki ennél valami szebbet!