Dobse László ezt nem bánja, magyarok királya!

Versenytársival a harczot tölt kupánál állja.

Rongyollik bár a palástja, s török foszlagatja,

Hol Kinizsi, hol Zápolya megint összevarrja.

Ha a pénze el-kisiklik, zsidótól vesz kölcsön,

Hogy Szerencsés, a kincstárnok, kedve szerint költsön,

És ha Zsarnón a török győz, s nincs hitel otthon már,

S ha kiszakad az országból Szabács és Nándorvár:

Mit törődnék? Minek nőne érte ősz szakálla?

A szerencse forog, s bukik, a ki tegnap álla.

S ha neki a balesetet gallérához varrnák,

Rendületlen nyugodalmát azért nem zavarnák.

És a szakács hogyha mondja: «üres kamarája»,

Majd szolgál fris pecsenyével a Laczi konyhája.