113. Nánika.

Innet-onnat, hetedhét ország ellen vôt ėgy embör, annak nagyon sok gyeröke vôt, mikor mögént születött ėgy kislánya, êmönt komát keresni, mer mán Szőregön nem tanát komát. Mönt, möndögélt, előtanát ėgy embört; öreg Őszembör vôt mán, kérdözi: „Hova mégy? tė!“ aszongya az embör: „Êmék komát keresni!“ Aszongya az Őszembör: „Maj êmék én!“ Aszonta az embör: „Nem köllesz!“

Akkor mögén mén, mén, előtanát ėgy kútat, ėgy aszszony merte (belőle) a vizet, kérdöszte az Aszszony, hogy hová mén? Aszonta: „Êmék komát keresni.“ „Maj êmék én!“ Aszonta az embör: „Maga jólösz!“ „No, hozza el a kis gyerököt – mongya az Aszszony – hozza el ide a kúthon, maj itt mökkörösztöjjük!“ Êvitte az embör a kis lányát, mökkörösztőték: Nánikának. Aszongya az Aszszony: „No, jó lösz ez a kis lán énneköm! maj hozok föl ėcs csomó ruhát,“ osztán lėmönt a kútba, hozott föl ėcs csomó ruhát, aszonta: „Esztet vidd haza a feleségödnek, add oda az ágyba, hogy ógygya ki.“ Mikor főbontotta a felesége, ruha vôt benne mög péz; a ruhábul mindég vartak: osztán sosė fogyott, a pézbül mindég kőtöttek, osztán sosė fogyott. Az az aszszony a Krisztusurunk vôt, aszonta Nánikának, mikor mán nagy lött: „Nánikám lelköm! ne ez a bögre, ebbe nė nyûcsd az újjadat, mer ha belenyûlsz, akkor bajod lösz, hanem csak őrizzed!“ Elik, hogy kimönt, Nánika mingyá belenyûtotta az újját a bögrébe; mikor kivötte türűgette az újjárû, de nem mönt lė a vér, akkor bekötötte az úját. Haza gyütt Krisztusurunk, möglátta az újját: „Nánika, lelköm, mi lelte az ûjadat?“ Aszonta: „Mögváktam!“ Oszt nem akarta mutatni. „Nánikám, lelköm, aszonta Krisztusurunk: „Mutazsd mög, mer főviszlek ėgy nagy, magos fára, oszt akkô néma lösző, nem tucz beszélni!“ Nánika csak nem akarta mögmutatni.

Oszt fölvitte ėgy nagy, magos fára, âra mönt ėgy úr, ėgy kiráj vadászni, kutyája âra szalatt, a fáhon, oszt vonyított föl. A kiráj êkűtte a kocsissát, hogy nézze mög: mi van odafönt? A kocsis êmönt oda, oszt nėszte, mikô viszszamönt, mingyá monta, hogy nagyon szép kis lány. Odamönt a kiráj, híta lė, oszt nem tudott beszélni, csak úgy mutatta, intött, hogy nem bír beszélni. Akkô a kiráj öszszeszödött létrákat, öszszekötöszte, oszt maga mönt föl érte; lėhoszta, oszt hazavitte ű hozzá. Mikô mán mögnyőt, êvötte feleséginek.

Ėccző a kirájnak háborúba köllött mönni, ekkô mán mög akart lönni a kis gyerök oszt a kiráj vigyázókat álított a felesége mellé, hogy sėnki sė möhessön oda. Odamönt Krisztusurunk, hát Krisztusurunk mind elaltatta, odamönt Nánikáhon: „Nánikám, lelköm, mutazsd mög az ûjadat, maj elviszöm a kis gyeröködet, oszt nagy kést töszök melléd oszt aszt gondojják, hogy mögölted.“ Aszonta Nánika: „Nem bánom én!“ Oszt Krisztusurunk nagy vérös kést tött melé, elvitte a gyerököt, de azért a kezit nem mutatta. Mikô fölébrettek, nészték, hát nagy vérös kés vôt mellette oszt az aszszony nem tudott beszélni. Minygyá irtak a kirájnak, hogy a felesége mögölte a gyerökit. Akkô a kiráj hazagyütt, otthun vôt ėd darabig oszt mögént el köllött neki mönni, oszt akkô mögént mög akart lönni a gyeröke, mögént fogattak vigyázókat, oszt aszonta a kiráj: ha még ėcczör nem vigyáznak, akkô minynyájinak fejvesztesége lösz. Mikô möglött a gyeröke, mönt Krisztusurunk, minynyájan aluttak, aszonygya: „Nánikám, lelköm mutazsd mög az ûjadat, mögént êviszöm a gyeröködet oszt nagy vérös kést töszök melléd, aszt gondojják: hogy mögölted a gyeröködet!“ Aszongya: „Nem bánom én, nem mutatom mög!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy, vérös kést tött mellé. Fölérzöttek a kik őrözték, mögijettek, hogy mögént mögölte a gyerökit. Akkô mögírták a kirájnak, hogy eszt mög nem löhet őrizni, mê mindég mögöli a gyerökit. Hazamönt a kiráj, otthun élt ėgy darabég, oszt mögént el köllött mönni, mögént fogadott mellé, hogy vigyázzanak rá. Krisztusurunk mögént bemönt: „Nánikám, lelköm mutazsd az ûjadat, mer mögén elviszöm a gyeröködet!“ Nánika csak aszonta: „Nem bánom én!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy kést tött mellé. Mögirták a kirájnak, hogy eszt nem löhet mögőrözni. Mikô hazagyütt a kiráj, csinátatott házat, ahun az álatok vôtak oszt az egész várost öszszehîták, hogy gyűjjön csudájára, mer Nánikát beledobik. Akkô mán minynyájan ott vôtak, még ėgy hintó gyütt sebössen, csillámlott, még aszt mögvárták. Mikô odaért, akkô lėszált Krisztusurunk, aszongya: „Nánikám, lelköm, mos mögmutatod-ė az ûjadat? Aszongya: „No, mos mán mögmutatom, mê látom, végem lösz!“ Mikô mögmutatta, a zsebkendőt kivötte a zsebibül, möktörűte, oszt minygyá lėmönt a vér: az a vér Krisztusurunk vére vôt. Krisztusurunk oszt odatta neki a 3 gyerökit, hogy visejje gonygyát, úgy oszt nem dopták bele Nánikát abba a hászba, azután beszélni is tudott. Akkô még ėccző mögesküttek, most is élnek, ha mög nem haltak.

(Szőreg.)

23. A 3 szent királ. Az 1001 éj: XI. k. 260–288. l. Die geschichte Khwadschah Hasans al Habbal feliratú, terjengős meséjének elég szépen elmondott változata. Másként tárgyalja az alább közlött 114. sz. adat, melyet főként a Boldog szaváért közlünk – melynek változatait a Kisfaludy: XII. k. 460. l. XII. sz. meséje és Aarne 495. sz. jegyzetében keresd. Munkácsi (Bernát: Árja és kaukázusi elemek. 1901. Bpest. 173. l.) említi, hogy a boldog, bódog, bodog felix, glücklich érteményben is előfordul; így mondják a szótárak is a Félix = Bódog keresztnévnél, de ez idegennek látszik. E szerint az okoskodás szerint alakítva mesénk nevét, így szólana: melyik jobb, a Szerencse-e, vagy a Szerencse? A boldog szóhoz fűzött megjegyzésekre ide jegyzem, hogy bôdog, vagy bódog, bodog alakban nem emlékszem, hogy a néptől hallottam volna az ö-ző magyaroktól; nálunk mindig boldog. A tóteredetű Csanádpalotán hallottam először a szolda-t, hol Pelpás-Kovács is van; lásd Munkácsi sorait. A boldog inkább gazdag érteményű: „Istenöm, de boldog, mindöne van.“ (Szeged) A kinek mindene van, a mire szüksége van, az gazdag.

A kerek kőfogás a mennyiben vele szerencsés lesz, ennyiben ide számitandó, változata Merényi: E. I. k. 143. l. változatait lásd Kisfaludy: XVII. k. Hogyan ajándékozott Mátyás király? jegyzetében! ilyen alább a 115. sz. adatunk is.

A Szerencsét személyesítve Gonzenbach II. k. 52. sz. jegyzetében emliti; a szerencsegolyót U. o. 21. sz. jegyzetben.