114. Mijik job: a Szöröncse-jė, vagy a Boldokság?

A Szöröncse mög a Boldokság tusakottak, hogy mijik job: a szöröncse-jė, vagy a boldokság (itt = gazdagság)? Amint tusakottak, mönt âra ėsz szögény embör: söprűt vitt a hátán a pijaczra elanni, aszonta a Boldokság a Szöröncsének, hogy ű boldoggá töszi eszt a szögény embört! oda hítta magáhon, adott neki 100 forintot, hogy nė köjjön neki többet söprűt hordani, lögyön boldog! Viszszavitte a szögény embör a söprűt, neki mán péze van, nem köl söprüt kötögetni! (Szegények foglalkozása.) Örűt a szögény embör, hogy a felesége sė tanája mög, főtötte a pallásra, beletötte ėgy zsák kórpa közé, aval ê mönt dôgára. A felesége mer nem vót péze, fokta a zsák kórpát, átvitte a szomszédba, odatta ėgy fazék aluttéjé. Keresi a szögény embör a korpát, hogy hun van? Az aszszony aszt vallotta, hogy el vitte a szomszédba, odatta ėgy fazék aluttéjé. „Hisz abba 100 forint vôt!“ monta a szögény embör. „Mé nem monta ken?“ mongya az aszszony. Mögint a szögény embör mit cseleködött? kötötte a söprüt, vitte a pijaczra mögint. A Szöröncse mög a Boldokság mögint ott vannak a pijaczon, láti a Szöröncse, hogy hozi a szögény embör a söprűt, aszondi: „Nészd, Boldokság! ott van a tė szögény emböröd, mögin hozi a söprüt!“ Oda híta a Boldokság, hogy huvá tötte aszt a 100 forintot, hogy mögén söprűt árul?“ Elmonta a szögény embör, hogy beletötte ėzs zsák kórpába, a felesége odatta ėgy fazék aluttéjé. Mögin adott neki a Boldokság 100 forintot, aszongya neki: „Többet mög nė lássalak a söprűvel!“ A söprűvel viszszamönt mögént, de a 100 forintot a feleséginek csak nem monta, beletötte ėsz szakajtó kukuriczalüsztbe. Szinte mögén átvitte a felesége a kukuriczalüsztöt a szomszédba, kicserélte búzalüszté, mer nem vôt nekik búzalüsztyük oszt köllött. Kereste a szögény embör a kukuriczalüsztöt, hogy hun van? „Átvittem a szomszédba búzalüszté, mer köllött.“ A szögény embör ėtürte, mögint csak hozzá fogott söprűt kötni, vitte a pijaczra. A Szöröncse mög a Boldokság möglátta meszszirül, hogy a szögény embör hozi a söprűt, aszongya a Szöröncse: „Nész Boldokság! a hun gyün a te szögény emböröd, hozi mán mögint a söprűt! Odahítta a Boldokság a szögény embört, aszonta: „Mos mán 200 forintot attam, nem adok többet!“

A Szöröncse mög aszonta: „No, nészd szögény embör! én csak ėgy krajczárt adok, evel kezgyél kereskönni, lögyön hozzá szöröncséd!“ Az 1 krajczárhon adott ojan szöröncsét, hogy gazdag embör lött: elsőbb is masinát vött ėgy krajczáré, elatta, oszt mán 2 krajczárja vôt, úgy oszt 2 krajczáré vött, elatta, úgy tovább, mögazdagodott, mer vôt hozzá szöröncséje.

(Magyarszentmárton.)