115. Kerek kő.

Hol vôt, hol nem vôt, vôt a világon ėsz szögén embör, vôt annak 6 fija, de ojan szögén embör vôt, hogy a gyerököket sė merte az úcczára ereszteni, mer ruhájuk nem vôt. Vôt ennek a szögén embörnek ėgy gazdag bátytya, de fösvény vôt, hijába mönt hozzá a szögén embör, nem kapott sėmmit sė, aszonta: „Én is keservessen kerestem, keressél tė jis!“ Kimönt a szögén embör halászni, nem fogott sėmmit, hazamönt nagy búsan, sírtak a gyerökök mög az aszszon, mögesött a szögén embör szíve, kimönt viszsza, halászni. Hát, amint halászgat, halászgat, hát, ėcczör mögmozdul a háló, kihúzza a szögén embör, nem hal van benne, hanem csak ėgy kerek kő: „No! – gondolta magában a szögény embör – ha mán nincs hal, hazaviszöm eszt a követ, legalább lösz mivel jácczani a gyerököknek. Hazavitte, mögörültek neki a gyerökök, mingyá elkeszték gurigázni, hát ėcczör csak elkeszdött fényösödni, éfél fele mán az egész szoba világos vôt. Gondolt ėgyet a szögén embör: „Feleségöm! fölviszöm én eszt a kirájnak, hátha ad érte ėgy harapnivaló kinyeret a gyerököknek.“ El is vitte a szögén embör. Kikérdöszte a kiráj: „Mi járatba vagy tė, szögény embör?“ „Én bizon ide gyüttem vôna, három nap úta nem tuttam halászni ėgy halat sė, hát! eszt a kerek küvet kihalásztam és elhosztam ajándékba, hátha ad ėgy falat kinyeret érte, mán 3 nap ûta nem öttek a gyerökök ėgy falatot sė.“ A kiráj mögnészte a küvet és aszonta a szolgáknak: „Tőcscsetök mög ėzs zsákot ennek a szögén embörnek, legaláb lösz mit harapni a gyerökejinek!“ Mikor haza mönt a szögén embör, mongya az aszszonnak: „Eregy, kérjé a bácsitul ėgy vékát, mérjük föl eszt a pészt! mönynyi löhet?“

Elmönt a szögén aszszon a vékájé, hazavitte, mongya otthun az urának: „A bácsi mög csúfolódott! Még aszonta, hogy nem hamut mérünk-ė?“ „No, majd viszöl ėgy párt mutatóba!“ mondja az embör. Mögmérték, hát éppen 2 véka lött. Hazavitte az aszszon a vékát, töttek bele 2 aranyat mutatóba. Mikor oda ér a szögén aszszon a vékával, hát csak nézi a bácsi az aranyakat! Kikérdöszte a nagybácsi, hogy: „Hát hun vöttétök az aranyakat?“ Elbeszélte a szögén aszszon, hogy hát kerek kűjé kapták a kirájtul! Gondolta a fösvény bácsi: „Ha tik ėgy kerek kűjé 2 véka aranyat kaptatok, akkor én 2 czimörös ököré menynyit kaphatok?“ Másnap útra készült, elhajtotta a 2 lekszöb ökrit a kirájnak. Bevezették osztán a gazdag embört a kiráj elébe, kérdözi a kiráj: „Mit hosztál? gazdag embör!“ Aszongya a gazdag embör: „Hosztam fölségödnek 2 szép ökröt.“ Mongya a kiráj; „Tė hoszhattál, gazdag embör! mer van; hanem vidd el annak a szögén embörnek, oszt ad oda neki, mer ű neki ús sincsen!“ A gazdag embör mögszégyölte magát, elgyütt a kirájtul, többet sömmiféle ajándékot nem vitt a kirájnak; a szögén embörbül pedig gazdag embör lött.

(Hódmező-Vásárhely.)

24. András: a kitett gyermek. Hahn 10. mesetipusából kevés példát találunk bemutatva, azért vettem fel gyüjteményembe e nyomtatványból kerülhetett adatot, melyben az anya csak közvetve teszi ki törvénytelen gyermekét.

25. A czigány, a pap és a bíró. Aarne 1700. számmal jeleli meg a finn változatokat.

26. A fájóslábú mester a harangozó hátán. Pár sora Kisfaludy: IX. k. 528. l. van. Változata a 116. számú hiedelem, Aarnénál 1791. számú.