55. Miből lettek az országnak a híres fiai?

Vôt a világon ėgy susztėr, vôt ėgy felesége, mikor möghalt a felesége, 12 gyerök maratt utánna; ėgyik: kicsi, másik: piczi; mind a 12 könyeret kért, de nem vôt ėgy falat könyér sė. Búsult a szögén embör, hogy micsinájon? elmönt munkát keresni.

A mint mönt, möndögélt, tanát ėgy kis házat, 3 Órijás vôt benne. A mint bemönt a szögén embör, az Órijások fölugráltak, asz kérdöszték tűle: „Mit kereső a mi barlagunkba?“ Aszongya a susztėr: „Agygyatok munkát! mer éhön halok“. „Szöröncse, hogy gyüttél, éppen ėgy embörre van szükség: fát vágni, ha kitőtöd az esztendőt, zsák aranyat kapsz!“ Abba az üdőbe három napbul állott ėgy esztendő. Vákta a szögén embör a fát egész nap, elgyütt az este, vacsoráltak. „No, szögén embör vacsorázz! ott van a ház előtt ėgy vaczok oszt fekügy rá!“

Kimönt a szögén embör, hajja ám, hogy odabe beszélgetnek: „Üssük agyon – aszongyák – eszt a szögén embört, mert még elárul bennönket: maj ha elalszik a vasfurkóval agyonütytyük!“ A szögén embör gondolt ėgyet: tött a párnájára ėgy nagy küvet, rátötte a kalapját, betakarta a subájával, ő pedig befekütt a vaczok alá. Ėcczör csak hajja, hogy tizėnkettőt üt az óra, mongyák az Órijások: „Itt a cselekvés ideje!“ Fölkapja a furkót, ojat vág a szögén embör fejire, hogy a kalap szétmönt: „No, ennek sė köl a zsák aranyat kifizetni!“ mongyák az Órijások. A mint bemönnek a szobába möginni az áldomást, hát ėcczör ki kopog? kinyílik az ajtó, belép a szögén embör, elsápannak az Órijások. „Elgyüttem a bérömé, mert kitelt az esztendő!“ Mögparancsolták a legkisebnek, hogy tőcsön tele ėgy nazs zsákot, de nem álhatták, hogy mög nė kérdözzék: hogy nem hallott az ícczaka ėgy nagy puffanást? Aszongya a szögén embör: „Mintha ėsz szöm eső esött vôna a fejemre!“ Öszszenésztek az Órijások, intöttek a kisebbiknek, hogy csak vigye a zsákot! Odasukták osztán neki, hogy ha a szögén embör hazaér, fogja a torkát, fujcsa mög.

A mint mönnek, möndögélnek, aszongya a szögén embör az Órijásnak: „Majd elmögyök előre, lámpát gyûtok, mer van neköm otthun 12 oroszlányom, a kik Órijáshússal élnek, maj elzárom azokat!“ Mönt osztán, vitte a zsák aranyat, a szögén embör pedig odahaza ráparancsolt a 12 gyerökire, hogy ha az Órijás beér, kijácscsák ėcczörre: „Édös apámuram! Órijáshúst öhetnénk!“ Hát a mint odaér az Órijás, benyitja az ajtót, a 12 gyerök ėcczörre kijátytya: „Édös apámuram! Órijáshúst öhetnénk!“ Mögijed ám az Órijás, lėveti a zsák aranyat, szalad; a szögén embör pedig bemönt, kibontotta a zsák aranyat, aszongya: „No, fijajim! mos mán nem éhösztök ám!“ Vött minynyájinak ruhát, kitaníttatta űket, azokbul löttek az országnak a hírös fijaji.

(Hódmező-Vásárhely.)

7. A férfi Vasorrúbába. A nevet mi adtuk, feltűnőbbé akartuk tenni, hogy a nép már férfi vasorrúbábákról is beszél. A mese a rossznak eligért gyermekkel kezdődik erről a Kisfaludy: XIII. kötetben: Az ördögnek ígért gyermek jegyzetében szóltunk, azután a Vasfejű farkas ismeretes zargatásaival folytatja, Kisfaludy: II. k. 1. sz., VII. k. 11. sz., IX. k. 16. sz., Kálmány: K. II. k. 2. sz. meséjében található. Mesénket v. ö. az 56. sz. adatunkkal. Külföldi változatait Sklarek 293. l. 15. sz. jegyzetében jelelte meg.

A hozzáférhetetlenné tevő körről a 3. számú, a hős bolyongásai közepén szerzett 3 kutyáról feljebb a 2. sz. jegyzetben van szó.

A lelkek szabadítása a 10. sz. mesében jön elő, mely különbözik a 12. számúétól, melyben bárányok lesznek a lelkek.