58. A bocskordi kiráj kiverte a ludamenti kirájt…

Vôt a világon két szabacságos katona, a hogy möndögéltek hazafele, rájuk estelödött. Bemöntek ėgy tanyára, szálást kértek. Ott éppen vacsoráltak sült libát, bemöntek kérdöszték, hogy möghálhatnak-ė űk ott? A gaszda mingyá hítta is vacsorálni, hogy möghálhatnak. Ėgy szóra nem möntek vacsorálni, mászszor nem hítták; az aszszon főtötte a sűtt libát a kemöncze tetejire. Lėfeküttek a katonák is: az aszszon a fődre csinát ágyat. Mikor elalutt a gazda, aszongya az ėgygyik, a mölik éhösseb vôt: „Halod, komám! a gazdának van jónagy bocskora, föltögyük a tepsibe, a sült libát mög a tarisznyába, oszt útra kelünk! nem várjuk a röggelt“. Úgy is töttek. Mikor elindultak, a gazda aszongya: „Hová mönnek? mé nem várik be a röggêt?“

„Muszáj mönni, – mongya a katona – mer bocskordi kiráj kiverte ludamenti kirájt tepsivárábul, annak köl segíteni!“ Hát röggel, mikor főkeltek, látytyák, hogy csakugyan kiverte bocskordi kiráj tepsivárábul a ludamenti kirájt, annak köl segíteni.

(Egyházaskér.)