Kar. Oh hires Salamis, te szép

Hullámverte sziget, mi boldog

Vagy te, mily ragyogó a fényed!

Míg én szegény, ah! mi hosszú idője már,

Hogy itt sanyargok Ida gyepes mezőin,

Emésztve örökkön éltemet

Nehéz harczaimon,

S gyötrő sejtelem ül

Szivemen, hogy a czél

A komor Hades iszonyú tanyája.