Harmadik versszak.

Ajas. Oh jaj!

Homály, te vagy napom!

Oh komor éj, te vagy ragyogó sugaram!

Fogadj, fogadj öledbe engem,

Fogadj be! Mert immár sem az isteni kéztől,

Sem a halandó embertől nem várhatok segélyt.

Zeus hatalmas

Lánya üldöz,

S gyötri halálra szivem.

Merre futhatok?

Nyugtot hol lelek?

Ah hiában minden küzdelem,

Őrjöngésem áldozatjai

Közt fekszem, és az egész sereg

Gyilkot emel rám.

Tekmessa. Oh jaj, hogy így beszélhet egy hős férfiú!

Ily szót ajkára nem vett volna azelőtt.

Share on Twitter Share on Facebook