Ajas. Oh te, minden gonoszság mestere,

Laërtes kémszemű ravasz fia,

Te a seregnek legundokabb szemete,

Most nemde örömedben hangosan kaczagsz!

Kar. Isten küld az emberre sírást, nevetést.

Ajas. Oh vajha látnám! Habár ily kín gyötör.

Oh jaj nekem!

Kar. Ne szólj ily vakmerően! Lásd, hová jutál.

Ajas. Oh Zeus, fajom őse!13) Bár

Meggyilkolhatnám e gonosz csalfa gazembert,

És vele a két Atrida királyt!

Hadd haljak én meg aztán!

Tekmessa. Ha ezt kivánod, úgy az én halálom is

Kérd istentől. Mért éljek, ha te elveszél?