És ah! szegény agg anyja, kinek fejét

Fehér havával belepte a vénülő nap,

Ha fia szörnyű kórját

Hallja, keserve nem

Lesz csendes zokogás, mint a madárdal,

Melyet bús csalogány zeng; nem, ijedt sikoltás

Hangja tör ki szivéből,

Mellét sujtja kezével,

És fehér haja szálait szaggatja.