(Erdős tengerpart; a középen domb, tövében cserjével.)

Ajas. (A domb tövében kardját markolatával a földbe ássa és fölemelkedik.)

Itt áll a gyilkoló vas, a legélesebb

Fegyver, (ha van megfontolásra még időm)

Mert Hektor adta ezt ajándokul nekem,

A leggyűlöltebb minden idegen között;

S most Trója ellenséges talajában áll,

Ujont élesre fenve vasmaró kövön;

És én verém a földbe és úgy állítám,

Hogy jó barátként gyors halált adjon nekem.

Jól elkészültem. Most hát mindenek előtt

Te légy segítségemre, oh Zeus, jog szerint!27)

Hiszen nem kérek tőled nagy kegyelmeket:

Csak küldj hirmondót, ki Teukrosnak megvigye

A rossz hírt, hogy először ő leljen reám,

Ha majd e véráztatta kardba roskadék,

Nehogy előbb meglásson ellenség szeme,

S ebeknek, madaraknak dobjon prédaul.

Ezt kérem tőled, oh Zeus! Kérlek téged is,

Árnyak vezére, Hermes, altass engem el,

Gyorsan, vonaglás nélkül, ha e kard vasa

Keresztül járja, elnémitja szívemet.

Segítségemre hivlak, oh örök szüzek,

A kik örökké láttok minden szenvedést,

Ti szent, gyorslábú fúriák, tekintsetek

Reám, miként veszítenek el az Atridák.

Hadd veszszenek el gonoszul e gonoszok,

S mint engem láttok enkezemtől esni el,

Úgy sujtsa őket, ki nekik legkedvesebb.

Fel, gyors bosszúló fúriák, nyeljétek el,

Ne kiméljétek Argos összes sergeit!

Oh Helios, ki szekereddel a magas

Égboltot végig járod, meglátván szülő

Hazámat, állj meg, vond szorosra az arany

Gyeplőt, s jelentsd balsorsomat s halálomat

Az ősz apának s a szegény nőnek, kí szűlt.

Ah! meghallván e gyászhírt a boldogtalan,

A várost kínos jajgatással tölti be.

De mit sem ér a hasztalan síránkozás,

Halasztás nélkül meg kell munkám kezdenem.

Jelenj meg hát, tekints rám oh halál, halál!

De téged újra üdvözöllek oda lenn;

Ám hozzád fényes napvilág, mely ma ragyogsz

Az égen, s hozzád szekérhajtó Helios,

Utószor szólok s többé ezután soha.

Oh napfény, oh hazám szent földje, Salamis,

Oh atyai lakomnak ősi tűzhelye,

Oh hírneves Athene és polgárai,

S ti oh források és folyók, ti trójai

Mezők, isten hozzátok, kik tápláltatok!

Im ez hozzátok Ajas legvégső szava;

A többit ott lenn majd Hadesnek mondom el!

(A cserje közé lép és kardjába dől.)

(A kar két csoportra oszolva, két ellenkező oldalról egymás után fellép.)

Első félkar. Fáradság fáradságra jő!

Hol, hol,

Hol nem jártam mindenütt?

S nem adhatott nekem hírt róla semmi hely.

Vigyázz, vigyázz,

Ujabb zajt hallok megint.

Második félkar. Csak mi vagyunk, hajós bajtársak csapata.

Első félkar. Mi ujság?

Második félkar. Bejártam napnyugatra az egész mezőt.

Első félkar. Mit leltél?

Második félkar. Sok fáradságot, semmi mást, mi látható.

Első félkar. Én arra jártam, merre nap sugára kél,

És ép úgy nem találtam fel sehol nyomát.