Kar. Ki mondja hát meg? A tenger fia,

Ki hálót vet álmatlan munka közt,28)

Vagy az olymposi istennők,29) vagy talán

Bosporos áradozó

Folyói, merre jár a zord

Indulatú ember?

Hol bolyong? Mert szomorú,

Hogy utamon hiában fáradok,

S czéltalan járva sehol sem

Látom a kórgyötörte férfiú nyomát.

Tekmessa. (A bokrok közt, hol Ajas holtteste fekszik.)

Oh jaj nekem!

Kar. Kinek szól hangja a közel bokrok között?

Tekmessa. Ah én szegény!

Kar. A dárda hódította gyász menyasszony ez;

Tekmessa ajkán hangzik e bús jajgatás.

Tekmessa. Elvesztem, végem van, meghaltam kedvesim!

Kar. Mi történt?

Tekmessa. Itt fekszik vérben Ajas, ép most ölte meg

A kard, mely átszúrt oldalában rejtezik.

Kar. Jaj hazatérésem!30)

Jaj, társadat is megöléd

Véres kardoddal, király!

Oh szegény nő, szegény!

Tekmessa. Valóban ezt a sorsot jajszó illeti.

Kar. Kinek kezétől halt meg a boldogtalan?

Tekmessa. Önnön magát ölé meg nyilván látható,

A földbe ásott kard mutatja, melybe dőlt.

Kar. Jaj nekem! Oh nyomor! Ily egyedül kellett

Halálba dőlnöd!

Míg én semmit se’ tudva, se’ hallva, magadra

Hagytalak. Hol, oh hol

Fekszik a rettenetes,

A gyásznevű Ajas?

Tekmessa. Ne lássa senki; e palást redőivel

Im elfedem egészen; mert nem birja el

Emberszem, jó baráti szem se’, látva mint

Tódul sebéből, melyet vert önnön keze,

S orrán keresztül a sötét vér özöne.

Jaj, mit tegyek? Mily jó barát visz téged el?

Hol van Teukros? Mi jokor érkeznék ide,

Hogy eltemesse elhúllt testvérét velünk.

Szegény Ajas, mi voltál és mivé levél!

Oh! ellenség is megsiratná sorsodat!