Kar. Mi szörnyű hírt mondott

Ajkad az iszonyú férfi felől!

S nem futhatunk e szótól.

Mert a sereg fejedelmei hirdetik azt,

És a tömeg szája nagyítja.

Jaj, jaj, szivem fél a jövőtől; hogy a halál

Lesujtja őt is, kinek őrjöngő keze véres

Szablyájával a nyájat s pásztorait lekaszabolta.

Tekmessa. Oh jaj! Innen, innen hozta haza

A nyáj barmait összekötözve;

S a míg ezt megölé a földre tiporva,

Derekán ketté hasította amazt.

Megragadott kettőt a fehér lábu kosokból,

S levágva fejét s nyelvét az egyiknek,

Eldobta magától,

Oszlophoz kötözé a másodikat,

S kezébe ragadva a gyeplőszijat,

Kettős suhogó korbácscsal üté,

Gúnyszavakat mondva, melyekre csak isten,

És nem ember tanította.