Kar. Ne szólj tovább ily hangon,

Nem gondolod meg, mi mélyen

Sülyedél szégyenletes nyomorba

A boldogság ormáról?

Szaporán növeléd keserűséged,

Mert boszus lelked egyre új

Harczokba sodor; nem jó küzdeni így

A hatalmasokkal.

Elektra. A kín ragadott el, a kín;

Jól látom szenvedélyem’,

De kínjaim közt nem csillapodnak

Panaszaim,

Mig szivem élete tart.

Ki tud én nekem, oh szeretett barátnők,

Enyhületes szót mondani?

Ki tanácsot adni nekem?

Hagyjatok el, ne vigasztaljatok!

Kínom örök, soha meg nem szünő,

És nem fog soha sem megszünni keservem,

Soha könnyeim folyása.