Kar. Jaj volt, hogy visszatére,

Jaj volt, hogy ősei ágyán

Érte szivét az érczbalta,

S megölé sulyos csapása.

Szerelem sugalá, csel fejezé be,

Szörnyű alakban a szörnyü bűnt,

Vajon isten volt, avagy emberi kéz,

A mely ezt tehette?

Elektra. Oh iszonyú nap, éltem napjai

Között legiszonyúbb te!

Oh éj, oh szörnyü lakoma

Borzadalma!

Melyen atyámat a két

Nyomorult keze oly gonoszul megölé,

És vele megölte az én

Elárult éltemet is!

A magas Olympos nagy istene

Küldje fejökre a boszú tüzét!

És ne legyen soha részök öröm, mosoly,

Kik ezt a bűnt mivelték!