Elektra. Oh drága törzs

Dicső sarja, drága törzs sarja te!

Ah ime eljövél!

Megjöttél, láttad, megleléd szerettidet.

Orestes. Megjöttem; ámde várj s maradj még csendesen.

Elektra. Mi végre?

Orestes. Hallgassunk, mert meghallják oda benn szavunk.

Elektra. A győzhetetlen

Szűz Artemisre, nem

Remegek én e nők hiú, gondtalan

Csapatjától, mely ott él

A házban szünetlen.

Orestes. Gondold meg, Ares lángja nők keblében is

Loboghat; öntapasztalásból tudhatod.

Elektra. Oh jaj, jaj! Oh borzalom!

Megnevezéd nyomorunkat, a melynek nincs irja sehol,

Melyet soha sem feledünk, nem soha sem,

A szörnyü szenvedést.

Orestes. Ezt is tudom; de erről majd akkor fogunk

Megemlékezni, hogyha itt lesz ideje.